2012. március 11., vasárnap

Kis vidéki házikó, környezetbarát módon felújítva

Ma bekukkantunk egy olyan kis vidéki házba, amelyet KÖRNYEZETBARÁT MÓDON újítottak fel gazdái.
De mindezek előtt, tegyünk egy kis kitérőt abban a témában, hogy mitől is lesz egy épület öko, bio vagy környezetbarát. Az, hogy mit takar ez a fogalom, csak napjainkban szorul magyarázatra, hiszen régebben az emberek szinte kizárólag ökoházakban éltek. Az alapanyagok a közvetlen környezetükből származtak, és alkalmazkodtak a helyi éghajlati viszonyokhoz.

Az összhang megbomlása az ipari forradalom idején következett be, amikor már nem volt akadálya, hogy az építőanyagokat messziről szállítsák, és ugyanakkor megjelentek a súlyos környezetszennyezéssel előállított építőanyagok. Ma már sokszor nem is tudjuk, honnan erednek a házak építőelemei, amelyben lakunk, és mi az ára kényelmes életünknek.

Milyenek is voltak azok az ökoházak, amelyekről még senki nem tudta, hogy azok? Ami kezdetektől fogva az építés alapanyagait illeti: föld, agyag, kő, fa, nád, fű. Magyarország területén a döngölt földfal és a vályogtégla volt a legelterjedtebb házalapanyag, fafödémmel és nád- vagy zsúptetővel kiegészítve.
A vastag vályogfalak kiválóan tárolták a hőt, így egyenletes hőmérsékletet biztosítottak, jó hőszigetelő képességük révén pedig kevés tüzelővel is jól befűthető volt az épület. A kemencéket a ház körül előforduló hulladékkal fűtötték, rendszerint két helyiséget melegítettek, és alkalmasak voltak sütésre, főzésre, vízmelegítésre. A körös körül kinyúló tető védelmet nyújtott a nyári meleg és a tűző nap ellen, pluszban védte a nedvességre érzékeny falakat az esővel szemben. A helyiségek épp akkorák voltak, mint amekkorára valóban szükség volt, így nagyon takarékosan lehetett bánni mind az építőanyaggal, mind a meleggel. Amire egy vályogház építéséhez szükséges volt, az nem a pénz és a messziről szállított alapanyagok, hanem az az élőmunka, amivel általában kalákában dolgozva felépítették ezeket a lakóépületeket.

Korunkban már megkülönböztető jelzőt használunk azokra a házakra, amelyek az átlagosnál energiatakarékosabbak és környezetkímélőbbek. Sokféle ökoház létezik. Vannak, amelyek a modern kor technikai eszközeivel vannak felszerelve, így kielégítve a mai kor kényelméhez szokott ember igényeit, lehetővé téve a környezet megóvását, és az energiaforrások - különösen a nem megújuló energiaforrások -  megkímélését. Vannak olyanok is, amelyek nem tartalmazzák a drága technikai vívmányokat, esetleg nem is bioháznak épültek eredetileg, de kis méretük, ötletgazdagságuk, és természetesen a lakók életvitele miatt rendkívül energiatakarékosak és környezetkímélők.

Mint ahogy a fogyasztási cikkekre jellemző, az ökoházak is akkor igazán környezetkímélők, ha már az alapanyagok gyártásakor is csekély energiára van szükség, és a gyártás folyamán nem szennyeződik lényegesen a környezet. Szintén követelmény, hogy az élettartam lejárta után az alkotórészek lebomoljanak a természetben, vagy újrahasznosíthatók legyenek. Ezért a bioépítészetben különösen szívesen alkalmazzák a földet, a vályogot, a fát, ellenben vasbetont, műanyagot csak ott használnak, ahol ez elkerülhetetlen.



Ebben a kis vidéki lakban sincsenek drága technikai megoldások, hanem környezetbarát megoldásként csupa újrafelhasznált, saját kezűleg felújított, más által kidobásra ítélt holmikat gondoltak újra és alkalmaztak ötletesen, olyan nyílászárókat szereltek be, amelyek a meleget bent tartják, a fényt a helyiség javára fordítják, a festékek mind bőrbarátok, stb.
Attól függetlenül, hogy a berendezési tárgyak szinte mind úgy lettek "összeguberálva", ez az összhatásban egyáltalán nem látszik. A színek frissek, üdék, tavasziasak - csupa almazöld, türkiz, fehér, rózsaszín - és vannak elegáns, modern megoldások is (hogy mást ne említsek, rögtön kiszúrtam a szegecselt puff lerakókat).

Az emberléptékű házikó méreteit a berendezés mérete is tükrözi:



A textíliák anyaga pamut, lenvászon, színei összehangoltak, a minták játékosak:


Üvegcsék bolhapiacról és régiségboltokból összegyűjtve:


Könnyed bútorok az étkezőrészben, asztali futóként vászon törölközők, és friss virágok:


Hőszabályozó ablakok, csupa fény nappali és az a szegecselt lerakó, hm...


A szekrény üvegét antikolt tükörre cserélték, amely nem csak visszaveri a fényt, hanem elrejti a tartalmat is:


Ezzel a jópofa spalettás ötlettel jelölték ki a keskeny, nyersfa íróasztal helyét, amin csupa felújított kellék kapott helyet:


A konyha is nagyon takaros, és fényes:


A hálóban stencillel készült a falminta, vintage textilek, tagadhatatlanul csak úgy árad a friss, vidéki hangulat. Bár az ágy ablak alatti elhelyezését a klasszikus feng shui nem ajánlja:


A kerámia gyűjtemény egyik darabjában szemet gyönyörködtető tavaszi csokor:


Elegáns és stílusos fürdő, szuper tolóajtó-megoldással leválasztva:


Képek forrása: Country Home.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szép fény-teli ez az oldal és hasznos!
    Jól esett körbenéznem!
    Szeretettel:www.egymasert.eoldal.hu

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...