2010. május 19., szerda

Azok a bizonyos megérzések

Hogy miért is erről szól az első bejegyzésem? Sokféleképpen kezdhettem volna bele az írásba, de egy hang belül rendszeresen azt mormolta: "legyen ez az első"! Nem sokkal ezután megérkezett az "aha" érzésem is, mert az emlékeimben keresgélve rájöttem, hogy kisgyerekként a megérzéseimmel mennyire szoros kapcsolatot ápoltam.
Kifejezetten egy-egy költözködés alkalmával működött briliánsan a belső hangom: szinte előre tudtam egy-egy helyen milyen érzés lesz élni. Csak úgy előtört belőlem az érzés hirtelen, mint egy villámlás, megmagyarázhatatlanul, minden logikától mentesen.

Akkor még persze a szót sem ismertem: INTUÍCIÓ; de nem hallottam sem az energiaáramlásról, sem vízerekről, sem a harmóniatanról, és persze a feng shuiról sem. De mégis tudtam - és tudok most is - különbséget tenni, hogy valahol megnyugtató és örömöt hozó az eltöltött idő, vagy éppen kellemetlen vagy idegesítően rossz, még akkor is, ha nem láttam pontosan az okát.


El kell ismerni, hogy az intuíciót megmagyarázni szinte lehetetlen, egészen más jelenség, mint a józan ész. Nem bizonyítható. Ráadásul nehezen hozzáférhető, számos réteg elfedi. Olyan rétegeket kell eltávolítani róla mint a belénk nevelt rögzültségék, ideológiák, a leromlott fizikai érzékeké, az elfojtás, és a sort még lehetne folytatni...

Pedig az intuíció egy folyamatosan elérhető forrás is lehetne számunkra, amely bármikor megmutatja a helyes irányt. Egyszerűen intuitívnak lenni nehéz, de merd meghallani saját természeted hangját, és abból következtetéseket levonni, hogy milyen környezet szolgál vagy akadályoz éppen.  

Érezz többet, gondolkozz kevesebbet!

Ne engedd, hogy elbizonytalanítsanak különböző vélemények, mások ízlése, a divat vagy eszményképek!
A feng shui egyik titka, hogy a benső hangod felerősítésén fáradozik, illetve igyekszik újra megszólaltatni azt a természetes hangot, amivel közelebb kerülhetünk igaz önmagunkhoz.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...